A Shetlandi Póni
A shetlandi pónik szülőföldje a Shetland-szigetek. Ez 117, hegyvidékkel tarkított szigetcsoportot foglal magában, amelynek területe 1430 négyzetkilométer. Az Északi-tenger, továbbá az Atlanti-óceán határán fekszik, a 60-61.-ik szélességi foknál. Skóciától 200 kilométerre északra, Izlandtól 800 kilométerre délre, Norvégiától 300 kilométerre nyugatra terül el, igen zord klímájú.
A Shetland-szigetek több mint 90%-a extenzíven hasznosított és mindössze 3,5%-a szántóföldi növénytermesztésre alkalmas területe. Hepehupás felszínének nagy részét is satnya vegetáció borítja.
Feltételezik, hogy a szigetekre az ember közvetítésével kerültek be a lovak és nagyon valószínű, hogy a shetlandi pónik az Észak-Skóciában élő törpenövésű póniktól származnak. Az biztosnak vehető, hogy a normannok előtti időben a szigeteken a lovak már előfordultak.
Kezdetben a póniknak a szigetvilágon túl nem volt jelentősége, pedig egy egyedülálló pónifajta kialakulásához vezetett. Az 1800-as évek elejéig a vadlovak módjára szaporodtak, majd ezt követően indult meg a tervszerű tenyésztésük. Ma már a sziget lakói alkalmazzák földjeiken teherhordó és igavonó állatként, valamint újabban ügetőversenyeken is szerepeltetik.
A 19. században a Shetland pónit csillevonóként alkalmazták a szénbányákban. Az e célra kitenyésztett pónik feje nagy, meglehetősen csúf formájú volt. Mivel a bányákban ma már nincs rájuk szükség, ez a formai jellegzetesség a tenyésztés során egyre inkább visszafejlődött.
Az első „Shetland Pony Stud Book Society” 1831-ben jelent meg. Tenyésztő szervezete a The Shetland Pony Stud Book Society (Shetland House, Scotland 22 York Place, Perth PHZ8EH). Nálunk a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Szinte minden országban van elismert tenyésztő szervezete.
Összbenyomás alapján a shetland póninak két típusát különítjük el. Az eredeti típus a Marquis of Londondery által 1870-1873 között alapított ménesből származó pónik képezik számos fajtatiszta tenyészet alapját a világon. Ez a shetland póni változat jellegét figyelembe véve a hidegvérű lóhoz áll közel. Testfelépítésében kifejezetten digesztívusz anyagcsere típusú. A shetlandi póni típusát először a természeti körülmények formálták. A szigeteken a Golf-áram teremtette óceáni klíma van, viszont a talaj köves és a növényzet nagyon szegényes.
Mély és széles törzs, igen öblös mellkasméret, nagyon terjedelmes far, jól záródó testfelépítés jellemző rá.
A másik típus minden jellegében könnyebb, kisebb szárkörméretet mutató, úgynevezett sport típusú shetland póni.
A shetland póninak kicsi, jól formázott, arányos feje van, amelyik a születést követően kifejezetten csukafejet mutat. Idős állaton sem lehet burkolt. Homloka széles, a fejen apró füleket hord. Szemei nagyok, barátságosak, okosságot és élénk temperamentumot árulnak el.
Nyaka középhosszú, középmagasan, vagy alacsonyan illesztett. Marja a rárakodó izom- és kötőszövettől alacsonynak látszik. Háta, ágyéka rövid, ennek megfelelően nagyon erős. Fara jól izmolt, nagy terjedelmű, teljesítmény centrikusságát mutatja a fajtának.
A pónik alapját a lábak képezik. A szabályos állású mellső lábak, az izmos felkar széles lábtő, száraz rövid szár a shetland póninál is természetesen megkívánható küllemi tulajdonságok. A hátsó lábakra a szabályosságon túl jellemző az izmos konc, a széles jól képzett csánk, száraz, tiszta hátulsó szár.
A shetland póni ismertető jegyei, közé tartózik a rendkívül dús sörény-, üstök- és farokszőrzet. A fedőszőrök nyáron aprók és simák, télen sűrűn tömöttek és igencsak hosszúak. (Shetland néven Amerikában is tenyésztenek egy pónifajtát, amelyre a küllemi leírások érvénytelenek).